„ne a gyerek előtt” – tabu pénzügyek

Szülőként beszélünk a gyerekekkel prevencióról, alkoholról, a drogok káros hatásáról, és mindenféle veszélyről, ami leselkedhet rájuk. Már kiskorban beíratjuk őket sportolni, hogy megtanuljanak egy célért dolgozni, esetleg csapatban működni. Pénzügyekről ezzel szemben meglehetősen kevés szó esik. A zsebpénz ugyan jelen van a családokban, de legtöbbször a szülők nem „terhelik” a gyermekeiket a pénzügyekkel, mondván „legyenek még gyerekek, ameddig lehet”.

Sokan úgy gondolják, addig nincs értelme a fiataloknak pénzzel foglalkozniuk, amíg nem lesznek idősebbek és kezdenek el dolgozni. Pénzügyi döntéseket azonban már az iskolapadban meg kell hozniuk a fiataloknak, olyan kérdésekben, hogyan osszam be a pénzem, ha kiszemeltem egy új játékot, mire költsek okosan az iskolai büfében, később pedig dönteniük kell diákhitelről, munkavállalásról, fizetési elvárásról, megtakarításokról és még sorolhatnánk.

„A fiatalok pénzügyi oktatását nem szabad halogatni, hanem már az általános iskolában el kell kezdeni. A pénzügyekről egyáltalán nem kell azt gondolni, hogy száraz téma, vagy túl komoly egy gyereknek, hiszen a mindennapi életünk gyakorlati része. A K&H Vigyázz, kész, pénz! pénzügyi vetélkedővel azt mutatjuk meg, hogy a pénz világát a gyerekek képesek megérteni, ismereteket szerezni és alkalmazni. Minél inkább a mindennapjaik részévé válik a téma, annál jobban átlátják majd a pénzügyi lehetőségeket és hoznak ehhez mérten okos döntéseket felnőttként” – mondta Horváth Magyary Nóra, a K&H kommunikációs ügyvezető igazgatója.

A K&H Vigyázz, kész, pénz! pénzügyi vetélkedőn jelenleg közel 9000 általános iskolás diák, 2195 csapat versenyez, az első forduló feladatait közülük 3386 gyerek, vagyis a résztvevők 39 százaléka teljesítette teljesen vagy közel hibátlanul.

A versenyző diákok jelentős többsége a megszerzett tudással már értő módon közelítenek a pénzügyekhez, és képesek kontextusba helyezni az alapvető pénzügyi fogalmakat. Sok helyen azonban továbbra is súlyosan hiányos a magyar fiatalok tudása, és van, ahol az alapfogalmak értelmezése is döcögős. 

A vetélkedő szervezői összegyűjtötték azokat a pénzügyi témákat, amikről jellemzően nem beszélünk a gyerekekkel:

• a szülők fizetése a legtöbb esetben tabu – Ki keres többet, ki kezeli a családi kasszát, „ki hordja a nadrágot”. Sokszor a szülők közti együttműködés kiegyensúlyozottságán is múlik, hogy tudnak-e erről beszélni a családban. Az összeadás-kivonás ismerete még nem elég ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják, miként kell kezelni a havi kiadásokat és bevételeket. Ezek átbeszélésével, a valós adatok megosztásával jó alapokat, kapaszkodót adhatunk, hogy felnőttként a maguk pénzügyeit is okosan tudják kezelni és többek között munkavállaláskor képesek legyenek mérlegelni, hogy reális-e a fizetési igényük.  
• nem hagyjuk a gyerekeket kísérletezni – Mindenki a saját kárán tanul, így a gyerekek is. Az elvesztegetett zsebpénz azonban sok szülőt eltántorít, hiszen még magukénak érzik a gyereknek adott, általuk megkeresett pénzösszeget. A kontrollálással azonban pont a döntési képesség kialakulását és a felelősségvállalást gátoljuk.
• mi is a befektetés valójában? – A befektetést sokan egyszerűen valamilyen hasznos dolog megvásárlásaként értelmezik, mint például, ha veszek egy könyvet, az a tanulásomat, így közvetetten a karrierem előmenetelét szolgálja. A fogalmak megértéséhez hozzunk pontosabb, kevésbé elvonatkoztatott példákat!
• pénz - idő - erőforrás háromszög – A spórolást sokszor pusztán kellemetlen pénzmegvonásnak érezhetjük még felnőttként is. Amikor minimalizáljuk a költéseinket, kevésbé gondolunk arra, hogy mire gyűjtünk, sokkal inkább hogy milyen dolgokat tudnánk megvenni azonnal, és milyen élményektől esünk el ezáltal. A gyerekekben fontos tudatosítani, hogy a megvásárolt tárgy ugyan instant örömforrás lehet, ugyanakkor mérlegelni kell, hogy ebbe mennyi munkát, energiát, pénzt fektettünk és megéri-e valamit azonnal megkapni, mint gyűjteni valamire.
• miért van az osztálytársnak menőbb mobiltelefonja? – Minden szülő szeretné kikerülni ezt a kérdést, a válasz elkenésével azonban csak még nagyobb kérdőjeleket kelthetünk a gyermekünk fejében. Adjunk kielégítő, részletes választ, és akár kérdezzünk vissza, hogy ő miként értelmezi ezt. Beszélgessünk nyíltan és tabuk nélkül!