a vezetés az ülésbeállítással kezdődik

(a kép forrása: WikiPhoto / Creative Commons 2.5)

Fontos, hogy a csípőnk teljesen a háttámlához simuljon. Vészfékezéskor így nem csúszkálunk az ülésben, az öv megtartja a testünket. A háttámla beállításánál arra figyeljünk, hogy a felsőtestünk közel függőleges helyzetben legyen. Így látunk ki a legjobban a gépkocsiból és így tudunk a legkényelmesebben kormányozni. Ha állítható az ülésmagasság, olyan beállítást válasszunk, ami mellett a legjobban kilátunk, ugyanakkor a fejünk ne érje el a mennyezetet.

Ezután állítsuk be a kormánytól való távolságot. Üléskor, ha lábunk a pedálon van, kezünk a kormányon, egyik végtagunk se legyen teljesen kinyújtva. A kuplung vagy a fék teljes kinyomásakor se feszüljön meg a lábunk, ellenkező esetben nem tudunk teljes súllyal a pedálra lépni, illetve padlófékezéskor és egy esetleges ütközéskor a teljesen kinyújtott lábunk könnyen eltörhet, sőt még a medencecsont is sérülhet. Ha nincs teljesen nyújtva a lábunk, a rugózást a térd javarészt felfogja.

Ha kezünket a kormány tetejére helyezzük, csuklónk érintse a kormányt. Így bárhol is fogjuk meg azt, a könyökünk sosem lesz teljesen nyújtva. A legtöbb gépkocsiban állítható a kormánymagasság is.

Fontos szempont még a fejtámasz helyes beállítása. A fejtámla teteje a fejünk tetejével egy vonalban legyen. Ha a támasz le van tolva, a lapockánkat nyomja a fejtámla, ez egyrészt kényelmetlen, másrészt ütközésnél megsérülhet a gerincünk. Számos autótípusban aktív fejtámla található, ami ütközéskor előrelendül. Ha azonban rosszul állítjuk be a fejtámla magasságát, az előrelendülő támasz nyakon vág ahelyett, hogy megtámasztaná a fejet.

Amennyiben hosszú útra megyünk és több órán át vezetnünk kell, különösen fontos, hogy kényelmesen üljünk, mert ezzel számos későbbi gerincproblémát megelőzhetünk. Ne mereven vagy összegörnyedve üljünk, és ha tehetjük, egy-két óránként álljunk meg, nyújtózkodjunk, sétáljunk egy kicsit.