barkácsoljunk biztonságosan

vasfej fanyélen

A háztartásokban leggyakrabban előkerülő szerszámok egyike a kalapács. Az otthoni barkácskészletekben jellemzően a szerényebb méretű 20-50 dekás fejjel felszerelt változatok bukkannak fel. De bármily faék egyszerűségűnek tűnik is az eszköz, használata nem feltétlenül problémamentes. Nos, mire figyeljünk oda, hogy ne érjen (fájdalmas) meglepetés?

Mivel a szögbeveréshez túlnyomórészt tárgyak falra függesztéséhez kezdünk hozzá, érdemes először is megválasztani a megfelelő szöget. A szögeket a hosszuk és a fejformájuk alapján osztályozzák, a céljainknak a sima lapos fejű szög a megfelelő. A szükséges hossz két dologtól függ: mibe akarjuk beleütni, és mekkora súlyt kell megtartania majd. Míg tömör fába akár egy kétcentis szög is megfelelő tartást biztosít akár egy kilós súlynak is, vakolatba - kivált, ha igen puha a fal - érdemes legalább kétszer ilyen hosszút beszerezni. Igen kellemetlen élmény éjszaka egy fejünkre pottyant méretes képkerettel ébredni. Ha szöget ütött a fejünkbe a gondolat, hogy fel kéne végre tenni a karácsonyra kapott családi fotót, de bizonytalanok vagyunk, ne habozzunk segítséget kérni a barkácsboltban.

A kalapácsnak mindig a tompa végét használjuk, a hegyes vég csak igen apró szögek esetén és csak az első koppintásoknál jön szóba, hogy ne a kezünkre üssünk. Igyekezzünk a kalapács fejének közepével célozni a fejre, így nem csúszhat félre az ütés, és nem kell rohanni az elsősegély dobozért.

Még egy fontos dolog van, amit szögek falba verésekor jó szem előtt tartani: a falban futó elektromos vezetékek. Kicsi rá ugyan az esély, hogy a szög éppen a vezetéket találja el, de ha mégis megtörténik, annak súlyos következménye lehet. Kerüljük tehát a dugaljakkal és kapcsolókkal függőlegesen egy vonalban lévő sávokat, és vegyük figyelembe, hogy a vízszintes vezetékelés általában a fal felső részén fut körül. Fázisceruzával ellenőrizhetjük, hogy a szög kiálló vége nem vezeti-e az áramot.

(a kép forrása: Samuel L Livingstone / Creative Commons 2.0)

fúrhatjuk!

Komolyabb tárgyak - polcok, faliszekrények, karnisok, fogasok, fali lámpák - felszereléséhez már nem elegendő a szög, ilyenkor kerül elő a sufniból (vagy a szomszédtól) a fúró. Ha jól használják, az ütvefúró egyáltalán nem veszélyes szerszám. Mindig csak két kézzel tartsuk, és figyeljünk arra, hogy a luk kimélyítéséig végig irányba tartsuk a szerszámot. Az egykezes fúrás egy elakadáskor akár kitépheti a kezünkből a szerszámot, súlyosabb esetben akár komoly sérülést is okozhat (egy nagyobb fúró akár el is törheti a kezet).

Ütvefúró funkció használatakor (kemény fal esetén) használjunk fülvédőt, mert a fúrás hangja ilyenkor igen erős. A fúrás megkezdése előtt győződjünk meg róla, hogy a tokmányba megfelelően rögzítettük-e a fúrófejet, vagy, hogy az nincs-e elgörbülve, mert előbbi esetben a készülő lukba ragadhat a tokmányból kicsúszó fúró, utóbbi pedig azért veszélyes, mert könnyen eltörhet a fej.

Egy jó tanács: hiába a tökéletes falba fúrt tökéletes lyuk, ha hitvány a tipli. Ne spóroljunk a jó dűbelen, mert megtérülnek a plusz forintok. Egy gyenge minőségű tipli - különösen egy nem tökéletes fal esetén - később bosszúságokhoz, és akár balesethez is vezethet. Aki látott már a súlyos könyvek alatt leszakadt konzolos polcot, az tudja, ez mit jelent.

(a kép forrása: Drew Herron / Creative Commons 2.0

magaslatokon

Mivel a magyar háztartások barkácsbajnokainak többsége nem az NBA-ben nevelkedett, előbb vagy utóbb előkerül a kérdés: hogyan érjük el? És még ha van is otthon létra, van, hogy nem szeretjük (értsd: lusták vagyunk) elővenni a kamrából. Ne legyünk! A rozoga székek, asztalok, esetleg e kettő kombinációjával kreált emelvények melegágyai a csonttörésnek. És még ha egy kék folttal sikerül is megúszni a csúfos esést, akkor is azt mondom: nem éri meg.

Egy kisebb belmagasságú lakásba akár egy kétfokos dobogó is nagyban megkönnyítheti az életünket, ha magaslati szerelésre kerül a sor, de egy hagyományos polgári lakás négy és fél méter magas plafonja már komolyabb festőlétráért kiált. A létra optimális magasságát úgy kell megválasztani, hogy arról ülve is kényelmesen el lehessen érni a plafont. Egy jó falétra egy életen át hű társunk lehet a lakásban, ezért tényleg semmi okunk sincs az asztalon egyensúlyozni.

alap, hogy vizes

A festés-mázolás az egyik olyan barkácstevékenység, amiről a legtöbben hiszik, hogy értenek hozzá. Jól is van ez így, nem árt egy kis kreativitást csempészni az olykor szürke hétköznapokba. Az ecsetelés részleteit most ne ecseteljük, inkább szóljunk pár szót egy másik dologról. Régebben szinte kizárólag az egészségre ártalmas, hígítós alapú festékek voltak forgalomban, ez azonban mára megváltozott. Elterjedtek a vizes bázisú festékek, lakkok, és más anyagok. Érdemes tehát odafigyelni, mikor beszerzésre indulunk, mert már majdnem minden gyártó termékpalettáján előfordulnak az ilyen, vízbázisú festékek. Nincs több fejfájás, bódulat, hogy a hígítót tartalmazó anyagok tartós használata okozta hatásokról ne is beszéljünk. Ha szakembert is hívunk egy komolyabb festőmunkálathoz, akkor is érdemes kérni, hogy ilyen festékkel lásson neki a munkához.

vörös kereszt

A barkácsbaleset elkerülésének legjobb eszköze természetesen a megfelelő szakértelem és a profi szerszám mellett az odafigyelés és szükség szerint a megfelelő védőfelszerelés (szemüveg, kesztyű). De hiába a legnagyobb óvatosság, a legprofibb előkészület, a barkácsolás világában a kisebb sérülések időről-időre megesnek. Nem is baj ez, ha kéznél a segítség. Ha nem egy elfűrészelt ujjból folyó vér láttán jut eszünkbe, hogy de jó lett volna pótolni a farsangkor a gyerek jelmezére elhasznált gézkészletet, akkor minden rendben. Tartsunk készenlétben egy dobozt a legalapvetőbb egészségügyi felszereléssel: gézek, ragasztószalag, olló, fertőtlenítő. És vigyázat, a hagyományos jódampulla szeleburdi felbontása újabb vágásos sérüléshez vezethet!

Íme egy remek példa arra, hogyan ne készítsünk madáretetőt. A kisfilm persze csupán attól vicces, hogy mindez nem velünk történik meg.