száguldás az óceánparti homokban

(a kép forrása: Autó és busz a Ninety Mile Beachen (Russel Street / Creative Commons 2.0)

A Föld túlsó felén, a “világ végén”  található Új-Zéland számos gyönyörű látványosságának egyike a Ninety Mile Beach. A szigetország északi csúcsához vezető 90 km hosszú, érintetlen, homokos partszakaszt hívják így. A világ bármely más táján egy ilyen hely tele lenne szállodákkal, éttermekkel és óriási lenne a nyüzsgés - itt azonban nincs más, csak nyugalom és a természet. Illetve néha-néha egy elsuhanó jármű.

Ugyanis messze földön híres kaland autóval, motorral, busszal végighajtani a Ninety Mile Beach homokján. Az árapály által keményre döngölt talaj már-már egy autópályára emlékeztet. És óriási élmény az óceántól karnyújtásnyira, vagy éppen az óceánban vezetni, úgy, hogy közel s távol nincsenek burkolt utak.

Néhány szabályt azonban mindenképpen érdemes betartani, különben könnyen pórul járhatunk.

Nem árt ha tudjuk, hogy ha egyszer elindultunk, végig kell menni, mivel útközben nincs kijárat.

Ha nem akarunk elakadni a homokban, akkor érdemes egyenletes sebességgel hajtani, és óvakodni a hirtelen és erőteljes kormánymozdulatoktól. Az egyenletes tempó a lassítás és gyorsítás sebességére is igaz. Csak akkor álljunk meg, ha muszáj, és inkább sziklás, mint homokos részen.

Sem a túl nedves, sem a túl száraz homok nem jó barátunk, ezért igyekezzünk a kettő határvonalán hajtani.  A legjobb, ha követjük a legfrissebb keréknyomot, amit magunk előtt látunk.

Óvakodjunk tőle, hogy elkapjon minket egy hullám, mivel egy százzal hajtó kocsival nem túl biztonságos kifarolni az óceánban. Ha a közeledik hozzánk a víz, a kormány lassú elfordításával célszerű kitérni. Ha viszont még így is utolér minket a hullám, akkor adjuk fel a menekülést, és a kormányt fordítsuk szembe az óceánnal. Ezzel ugyanis megállíthatjuk a kipörgést és hagyjuk, hogy a hullám kitoljon a part felé. Elméletben könnyű megcsinálni, gyakorlatban viszont nehéz, mert ellentétes az automatikus reflexeinkkel.

Az először próbálkozó turisták egy része persze nem tud megbirkózni a feladattal, és néhányan rendszeresen elakadnak. A helybéliek ezért már egységes és drága tarifát alakítottak ki a szerencsétlenül járt járművek kimentésére.

(a kép forrása: Ő már nem mozdul (Heike Quosdorf / Creative Commons 2.0)

És ez még a jobbik eset, ugyanis a parton itt-ott fellelhető rozsdás, magára hagyott autóroncsok arra figyelmeztetnek minket, hogy ez a valóban szép, izgalmas és feledhetetlen utazás nagyon könnyen katasztrófába is torkollhat. És hogy nem olyan könnyű az óceánparti homokban vezetni, mint amilyennek látszik.